Hogyan cseperednek nálunk a növények?

Az évelők termesztése sokrétű feladat, hogy egy szép cserepet tudjunk nyújtani, rengeteg dolog igényli a figyelmünket, ebből dióhéjban megosztanánk párat veletek.

Az egyik legfontosabb a megfelelő fajtaválasztás – ehhez figyelemmel kísérjük a növénynemesítők tevékenységét, utánajárunk az interneten, és persze saját magunk is zárt anyatelepünkön tesztelünk sok fajtát, hogyan teljesítenek. Az eredményeket jegyezzük, és átgondoltan alakítjuk ki kínálatunk – erre bíztatunk titeket is, hogy saját kertetekben, projektjeitekben nézzétek meg hogy teljesítenek egyes növények, mert lehet, hogy például, ami a nagyalföldi légszárazságban kevésbé működik, az Őrségben igen.

Különféle típusú anyagokból (hazai és balti tőzeg eltérő típusai, humuszkomposzt, esetleg kókuszrost, fenyőkéreg, perlit, zeolit, szabályozott tápanyagleadású műtrágyák) előállítjuk ültetőközegünk, melynél figyelni kell, hogy kellően szellős legyen a gyökérlégzéshez, de közben elegendő nedvességet is tudjon felvenni, jó víztartóképességű legyen.

Ezután a cserepezőgépnél a saját szaporítás által előállt vagy megbízható forrásból vett palántát elültetjük úgy, hogy a megtöltött cserép felszínével egy szintben (esetleg 1 hangyányival alább) legyen, figyelve arra, hogy ne tömörítsük túl a földet, mert a fiatal növény apró gyökérzetével nehezen töri át a túlságosan kompakt közeget.

Majd traktorainkkal kivisszük a szabad ég alá, és szabályosan, vezetődamil mellett kihelyezzük az előkészített, egyenletesre simított homokra egymás mellé a frissen ültetett évelőket, külön-külön a vízigényük szerint eltérő helyekre, de a friss palántákat a legtöbb esetben alaposan megöntözzük.

Ilyen módon nehezebben tartható gyommentesen a terület, több élőmunkát igényel a klasszikus agroszövetes megoldáshoz képest, de meggyőződésünk, hogy vannak előnyei. Robosztusabb lesz a végén a kifejlett növény, és bizonyos csoportok, pl. Erica télen is képes csapadékhoz jutni a homokba növesztett gyökérzete révén.

Így a napsugárzás és a friss közeg hatására beindul a palánta fejlődése. Ezt figyelemmel kísérjük, ha esetleg tápanyagigényesebb fajtáról van szó akkor azt biztosítjuk. Változtatjuk az öntözés gyakoriságát az időjárás függvényében, figyelni kell az erősebb szelekre is, mert hamar ki tudja szárítani a cserepeket és ilyenkor extra vizet kell kijuttatnunk. Ez a szél gyommagokkal is hozhat rájuk, így folyamatosan gyomlálni kell a kinti évelőket, hogy ne nyomják el azokat és ne a gyomok vegyék fel az értékes tápanyagokat.

Egyes évelőket fejlettségi szakaszának közepe tájéka felé visszavágunk a több ágfejlődés – bokrosodás érdekében, virágzáskor pedig az elvirágzott részeket visszametsszük a többi bimbó fejlődése miatt.

Figyelni kell továbbá a megszámlálhatatlanul sok károsítóra is, amik előszeretettel lakmároznak a növényből, nem csak virágzáskor, hanem a zöld részeken is – különösen izgalmas ez akkor, mikor több is támad egyszerre. Nedves időben a fülledt melegben a gombabetegségekre kell nagyon odafigyelni, valamint az egyes rovarok rajzási időpontjait is fontos tudni. Ezeket és a megjelenő tüneteket figyelembe véve hatékony, az élővilág többi részét kímélő kártevőspecifikus szereket vegyítő permetezési tervet alakítunk ki. A kijuttatást rendszerint hétvégén végezzük 0 napos készítményekkel a biztonság kedvéért.

Ez csak néhány a sok feladat közül, de bőven kárpótol minket mikor végignézünk a sok szépen fejlődő növényen.